Én sem gyerekeknek próbálom ajánlgatni a durva animéket Csak ellenérzéseim vannak pl. a Baby TV-vel kapcsolatban... Egyébként hazánkba a japán rajzok iszonyatosan kis hányada jut el; van minden műfajból: romantikus, vígjáték, dráma,gyerekeke nek való, sőt homoszexualitás sal foglalkozó és meglehetősen brutális is. De nem akarnám egyetlen nemzet rajzfilmkínálat ára leszűkíteni a dolgot, a lényeg, hogy felnőttként is merjük ezeket felfedezni!

Szerintem meg egyszerűen foglalkozni kell a gyerekkel és nem leültetni a tévé elé.

Nem csak Japán, az egész Távol - Kelet egészen más, és nemcsak mesékben. Nézzetek meg egy Kim Ki Duk filmet és hasonlítsátok össze egy amerikaival, sőt nem kell annyira messze menni, egy franciával, angollal vagy olasszal. Szavak nélkül beszél, nyugatabbra ezt kevesen tudják így, komolyan mondom.
Amúgy én például néztem a Dragon Ball-t tizenévesen... nem tudom, hogy kártékony volt e...szerintem normális vagyok.:-) Viszont a South Parkra (HATALMAS!) meg kellett érnem. Nemcsak azért, mert trágár hanem, mert a fergeteges poénok mögött elgondolkodtató háttér húzódik meg, ami még egy tinédzsernek sem mond túl sokat. De mondjuk ezt tényleg csak felnőtteknek szánták.
Nem kell ennyire messze mennünk, ha látni akarjuk, hogy manapság minden a felnőttekről szól. A 3D-s animációs filmekben is van egy csomó poén, amin csak mi, felnőttek röhögünk. (Vagy csak én vagyok még mindig gyerek? Remélem:-)) Az én 2 és fél éves unokaöcsém például a Kis vakondot szereti legjobban. Azt meg én unom halálra, de azért megnézem vele. Ennyit kibírok, ha már úgyis sokkal több választási lehetőségem van filmek terén (is)!

kritika az állapotisághoz képest? sznobéria? vajon hányan gondolnak bele "igazán"?

Hogy képes a nyugati ember befogadni azt, ami ennyire más?
Hát, lehet, hogy azok a filmek, rajzfilmek, amelyek hozzánk is eljutnak a Távol - Keletről a legpopulárisabb műveik, amik még számunkra is befogadhatóak (bár szerintem másképp értelmezzük, mint az "otthoniak", de itt akkor belemehetnénk abba, hogy úgysincs két teljesen egyező vélemény...). Külföldön például szerették a Mephisto-t vagy mostanában a Taxidermiát, de vajon mit szólnának az ízig-vérig magyar Legényanyához vagy az Indul a bakterházhoz? Ezek tipikusan magyar filmek, minél messzebb (nyugatabbra) megyünk, annál kevésbé érthetik.
De az is lehetséges, hogy azért befogadhatóak és azok számára a keleti dolgok, akik elég nyitottak más kultúrák felé.

Szerintem azért, mert nem mondanivalójukb an van eltérés, hanem inkább az előadásmódban. Amilyen távol - keleti filmeket eddig láttam, azok is mind szerelemről, küzdelemről, bosszúról, stb. szóltak, csak ott más hatásfokkal dolgoznak. Finomabban adagolják az érzéseket, gondolatokat, és kevesebbet törődnek azzal, hogy esetleg valaki nem érti, ezért nem is erőltetik a túl sok hatást, és megtisztelik a nézőt azzal, hogy azt gondoljon az adott dologról, amit akar.
(Erről eszembe jutott, hogy ma vitatkoztam egyik barátommal Michael Moor-ról, akit ő igencsak kedvel, én meg nem igazán. Elismerem, hogy fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, de a demagóg és hatásvadász előadásmódja miatt nem tudom abszolúte nagyra értékelni műveit. Néhány megható és megdöbbentő(nek hitt) jelenete pedig átlépi a dokumentumfilm határait. Mindez csak azért jutott eszembe, mert ékes példája annak, hogy Amerikában például miből értenek az emberek. Ennyire egyértelműnek és kommersznek kell lenni ahhoz, hogy felfigyeljenek rád, és hogy egyáltalán megértsék, hogy mit akarsz mondani.)
Pont az előadásmód miatt gondolom, hogy nagy szerepe van a kulturális háttérnek. A nyugati ember pl. állandóan siet, és nincs ideje kivárni, amíg a Songoku feje búbjáról megindult izzadságcsepp végiggördül az arcán, mert valljuk be ez olykor vagy öt percig tartott. És amit már korábban említettem, az is kulturális különbség, hogy mi sokkal többet törődünk a dolgok visszhangjával és mások véleményével. Mivel így van, eleve olyanná formáljuk a műveinket, hogy az tetszen, az átlagpolgárnak meg olyan igényei vannak, aminek kielégítése minőségromlásho z vezethet. De nem is kell az átlagpolgár ízlését idevennni, elég annyi, hogy másnak akarjon megfelelni, ne az alkotónak, már nem stimmel valami, és nem tud annyira öszintén átjönni a dolog.
Én, a magam részéről szintén sok mindent csinálok, és állandóan sietek, viszont a film az szent és sérthetetlen, és abban időben, amit rászánok, nem érdekel más. Nekem is van, hogy inkább valami könnyedebbre vágyom, de legtöbbször mégis olyan filmeket szeretek nézni, amik mesélnek valamiről, de meghagyják nekem a teret, hogy egy kicsit magamra találjak benne. A lényeg, hogy én azért szeretem és talán értem meg, amit látok, mert nekem ez fontos, és áldozok rá, hogy meglássam benne a tartalmat. Én igenis szeretek néha megállni néhány órára, kilépni az életemből, és csak azzal foglalkozni, amit látok.
Lehet, hogy Veled is így van, és ezért érted meg és csodálkozol rá...
(Amúgy ezt sokkal jobban sikerült megfogalmaznom az előbb, de a gépemnek meg lefagyni sikerült...)

Egyetértek az előttem szólóval. Niki, szabad tudni milyen filmeket szeretsz? (Azokon túl, amikről már írtál.)

Nem hosszú, de legalább semmiképp sem értelmetlen. Nagyon szépen fogalmaztad meg, köszönöm. Le a kalappal. Nagyjából hasonlatos az én világomhoz, de nem tudtam volna így prezentálni. Javaslom, az általad nekem írtakat: írj. Még. Sokat.

Most én csatlakozom Bogihoz. Gyanítom rengeteg filmet láttál, és iszonyat jó, hogy mégis így le tudod írni a lényeget; hogy miben mi fog meg ( én is rettentő sok filmet láttam, az általad említettek közül is szinte mindet, de annyira el- és összemosódnak, hogy... nagyon ). "Írj. Még. Sokat."