|
 Belépek… Igen… Ez az az illat! Ez az a hangulat! Mennyire hiányzott! Sok éhes embert látok. Türelmetlenül várnak valamire. Van, aki idegesen szemléli az óra mutatójának lomha mozgását. Van, aki egyik lábáról a másikra áll. Van, aki - mielőtt csillapítaná éhségét – italt kér a pultnál. Különböznek, de valamiben mégiscsak azonosak: azért jöttek ide, hogy jóllakjanak. Ugyanazt fogják kapni, mégis másképp emésztik majd meg.
Ilyen „étterem” az ország több pontján is található, mindegyik másmilyen és mindegyiknek megvannak a maga állandó vendégei. Ezek az „éttermek” majd minden nap nyitva tartanak, általában az esti órákban. Fényeik mindig kitűnnek a város fényei közül. A vendég nem eshet be „csak úgy” az ajtón, itt előre kell lefoglalni a helyet. Akár hetekkel a tervezett látogatás előtt, így akár első osztályúakat is kifoghatunk. És hogy milyen a kínálat? Minden étterem más-más ételeket szolgál fel más-más módon. Valamelyik könnyen emészthetőt gazdagon díszítve, egy másik nehezebben emészthetőt, kevés cicomával. Azért ezekben az ételekben mégiscsak van valami közös: rendeltetésük szerint nem a gyomorba érkeznek, hanem a fejbe. Hatásukat sem a gyomorban fejtik ki, hanem valahol a szív tájékán. Nem, nem. Nem azért, mert túlteng bennük a koleszterin. Inkább a dilemma sok bennük. Nem, nem. Nem egy újonnan felfedezett kémiai vegyületről van szó. Hanem érzésekről és kérdésekről, válaszokról és választásokról. Nem testi, hanem sokkal inkább lelki táplálékokról. Az én kedvenc éttermemben mindig úgy érzem, lelkem szárnyakat kap, és gondolataim kilépnek a megszokott mederből. Már akkor érzem varázsát, mikor belépek ajtaján. Van egy sajátos légköre. Mikor elfoglalom a helyem, mindig körbenézek. Nézem a vörös, a fehér, és az arany bámulatos keverékét. Nézem az embereket. Ők lesznek az útitársaim egy másik világba. Megszólal a gong, lassan mindenki elcsendesedik (hiszen evés közben nem illik beszélni), és megkezdődik a felszolgálás annak a több száz embernek. Minden este kapnak egy-egy fogást, de minden alkalommal mást. Az ételek neve nem más, mint dráma, vígjáték, operett, avagy musical. Az étterem neve pedig: színház!
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
