|
 Élt egyszer egy nagy harcos. Noha meglehetősen idős volt, bármely kihívóját legyőzte párbajban. Messze földre eljutott a híre, s jöttek is hozzá a tanítványok, hogy tanuljanak tőle. Egy nap rossz hírű ifjú harcos érkezett a faluba. A fickó úgy döntött, hogy ő lesz az első ember, aki legyőzi a nagy mestert. Az erején kívül hátborzongató képességgel rendelkezett: azonnal észrevette és ki is használta az ellenfele gyenge pontjait. Mindig szépen kivárta, hogy az ellenfele tegye meg az első mozdulatot, így felfedve annak gyengeségét, kegyetlen erővel, villámgyorsan lesújtott.
Aggódó tanítványai tanácsa ellenére az idős mester örömmel elfogadta a fiatal harcos párbajkihívását. Amint felálltak a küzdelemhez, az ifjú harcos válogatott sértésekkel illette az idős mestert. Órákon keresztül ostromolta sértő szavakkal, átkokkal, ám az idős harcos csak állt ott mozdulatlanul és nyugodtan. Végül is az ifjú harcos teljesen kimerült és tudva, hogy legyőzték, szégyenszemre elkullogott.
A tanítványok kissé csalódottan, hogy mesterük nem harcolt a pimasz fickóval, köréje gyűltek és kérdezgették:
- Hogy tudtál eltűrni ennyi megaláztatást?
- Ha valaki jön, hogy ajándékot adjon neked és te nem fogadod azt el – válaszolt a mester – nos, akkor kihez tartozik az ajándék?
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
