|
 Volt egy szerzetes, aki a ’Csend Mesteré’-nek hívta magát. Valójában egy csaló volt és nem volt igazi tudása. Hogy ezt a humbug-zent mégis eladhassa valahogy, volt két ékesszóló kísérője, akik megválaszolták a kérdéseket helyette, de ő maga – mintha a benne lakó kifürkészhetetlen zent akarná csak szemléltetni – soha egy szót nem ejtett ki a száján.
Egy nap, amikor kisérői épp távol voltak, egy zarándok érdezett hozzá és azt kérdezte:
– Mester, mi a buddha? –
Nem tudván, mit tegyen, hogyan válaszoljon, kétségbeesett, fürkésző tekintettel nézett jobbra-balra, hiányzó szócsövei után kutatva.
A zarándok kétségkívül elégedett és boldog volt a válasszal, köszönetet mondott a mesternek és folytatta útját. Az úton aztán a zarándok találkozott a két kísérővel, amint azok épp hazafelé tartottak. Lelkesen mesélte nekik, hogy milyen fantasztikus megvilágosodott lény is ez a ’Csend Mestere’.
Azt mondta:
– Megkérdeztem Tőle, hogy mi a buddha, mire ő nyomban kelet, majd nyugat felé fordította a fejét arra célozván, hogy az emberek mindenfelé keresik a buddhát, pedig a buddha valójában nem egy bizonyos irányban található. Ó, micsoda megvilágosodott mester, és milyen mélységes a tanítása!
Amikor végre a két kísérő szerzetes visszatért, a ’Csend Mestere’ így szidta őket:
– Hol voltatok ilyen sokáig? Az előbb halálosan zavarba hozott és megszégyenített egy kérdezősködő zarándok.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
