JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Irodalom arrow Erotika az irodalomban: Régi magyar pajkos énekek
Erotika az irodalomban: Régi magyar pajkos énekek PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 11
LegrosszabbLegjobb 
Írta: Tóth Judit   
2007. September 15.

16. századi énekA pajkos szó a régi magyar nyelvben elvetemült gazembert, „népnek moslékit”, „ocsmány bordélyból kőlt” embert jelent. Nincs olyan kedves, játékos hangulata, mint mai szóhasználatunkban. Az énekek szerzői a legtöbb esetben ismeretlenek. Vándorló énekesek, akik kocsmákban, kastélyokban, várakban adják elő a hallgatóság igényeinek megfelelő történeteket kóborlásuk, hányattatásuk eseményeiről. Az énekmondás hivatásként a XVII-XVIII. században eltűnik, deákok alkalmi pénzkeresetévé válik. A pataki és debreceni deákok repertoárja kimerítetlen: kitalált kalandok, képtelen hazugságok mellett legszívesebben a bor mámorító hatásáról, a részegeskedésről és természetesen a szerelemről szólnak. Az itt közölt énekek igazi ritkaságok, zömében a XVI. századból. Gúnyolódó és humoros versek mellett vaskos strófákat olvashatunk; a testi szerelem gyönyöreiről szabadszájúan szóló énekeket, melyeket meglepő szókimondásuk miatt szigorúan a 18 év felettieknek ajánljuk!

 

 

 

 

(AZ ÉN FARKAM BORBÉ LEGÉNY...)

Az én farkam borbé legény,
Hugom asszony beteg szegény,
Jöjjön hozzám vacsorára,
Meggyógyítom virradtára.

Nincs jobb pipázni pipábúl,
Mint a tajtékos pinábúl,
Abba virgonc farkat tolni,
Azt is egy réfre pótolni.

 

 

 

(ÉN VAGYOK A HALÁSZLEGÉNY...)

Én vagyok a halászlegény,
Én állok a tó közepén,
Én fogom az aranyhalat
Világoskék paplan alatt.

Engem szeress, ne bátyádat,
Boszantom a termő fádat,
Én vagyok a rózsa virág,
Engem szeret egész világ.

Nem eszik a pina lencsét,
Sem uborkát, sem gesztenyét,
Hússal él ő, mint a vércse,
Mégsem csömöllik meg tőle.

Félre fattyú, megrúg a ló,
Szép asszonybúl lesz a ringyó,
Száraz fábúl pedig hernyó,
A cigánybúl a kis rajkó.

Nincsen a pinának álla,
Mégis kinőtt a szakálla,
Olyan legény borotválja,
Nincsen szeme, mégis látja.

Sárga csikó, kopasz nyereg,
Baszhatnék a szegény gyerek,
Tőled rózsám, mégsem kérek,
Mert jól tudom, lenne gyerek.

Tartsuk meg a régi szokást,
Fasznak ád a pina szállást,
Benne duzzog, keménykedik,
Okádásig gyönyörködik.

Leterítem köpönyegem,
Szeretőmet ráfektetem,
Bevetem a halász horgot,
Ugy fogdozom a szép pontyot.

Lábod közi fügefészek,
Mikor tetszik, beletészek,
Akkor vigad árva faszom,
Mikor gyenge pinát baszom.

 

 

 

[NEM ADNÁLAK E VILÁGÉRT...]

Nem adnálak e világért,
A keresztúri vásárért.
A vásárral mit csinálnék?
De teveled véled hálnék.

Véled hálnék, lefeküdnék,
Lábod közé nyújtódzanék,
Úgy a közepiben tennék,
Harmad napig ki sem vennék.

Hajja szívem gyöngyvirága,
Kunkorodjál a farkamra,
Úgy kunkorodj a farkamra,
Mint a kódus a mankóra.

 

 

 

[A KIS UTCA SZEGÉLET...]

A kis utca szegelet, Basztam én ott eleget. Trallala, trallala.

Basztam, baszok, fogok is, Ha mindjárt meghalok is. Trallala, trallala.

Azért laktam festett házba, Mindég basztam télbe-nyárba. Trallala, trallala.

Az én farkam íródeák, Nem kell annak gyertyavilág. Trallala, trallala.

A kendé meg szolgabíró, Nem kell annak kocsi, hintó. Trallala, trallala.

Azért vagyok ilyen görbe, Sokat basztam a gödörbe. Trallala, trallala.

Azért voltam kurta vason, Sokat basztam a városon. Trallala, trallala.

Nem messze van ide Ujhely, A viganó jó búvóhely. Trallala, trallala.

Azért vagyok ilyen sovány, Hogy a farkam igen pogány. Trallala, trallala.

Nem messze van ide Nyitra, Hol a picsa tátva-nyitva. Trallala, trallala.

Ez az utca végig vasas, Az a kislány tőlem hasas. Trallala, trallala.

Ha megbaszod a papot, Majd ád egy vaskalapot. Trallala, trallala.

Ha megbaszod a papnét, Jó helyre megy a bagnét. Trallala, trallala.

Nem messze van ide Kőrös, Nem is pina, ha nem szőrös. Trallala, trallala.

Ez az utca végig sáros, ltt baszik a patikáros. Trallala, trallala.

Voltál-e már Csanádon? Van-e szőr a pinádon? Trallala, trallala.

Voltál-e már Ecseden? Van-e szőr a pecseden? Trallala, trallala.

Nem messze van ide Tállya, Szőrös az anyád picsája. Trallala, trallala.

Mondjad kislány: mandola, Mondom uram : nyomd oda. Trallala, trallala.

Mondjad kislány: kútágas, Mondom uram : jó tágas. Trallala, trallala.

Mondjad kislány: dióbél, Mondom uram : bele tér. Trallala, trallala.

Azért ittam csokoládét, Hogy a farkam járjék prádét. Trallala, trallala.

Azért adtam egy garast, Hogy a pinád egy arasz. Trallala, trallala.

Azért adtam egy petákot, jól kétfele vesd a lábod. Trallala, trallala.

Jó éjszakát a pinának, Nem kell már a juristának. Trallala, trallala.

 

 

 

(KUKORICA HAJTÁS, HAJTÁS...)

Kukorica hajtás, hajtás,
Kell-e pina, pajtás, pajtás?
Ha kell pina, pajtás, pajtás,
Szabó Sára szívesen lát éjszakára.

Könnyen állja, ha taszítják,
Nem csiklandik, ha vakarják,
Könnyen enged a szép szónak,
Mint a kanca a mén lónak.

Singuláriter lefekünni,
Plurariter belé tenni,
Lefektették Szabó Sárát,
Megtekerték szőrös várát.

Berzétei lefektette,
Legényesen megtekerte,
Béfűjtötte kandallóját,
Jól tartotta vak matyiját.

Addig mérték a vak vágást,
Hogy megdöfték ketten egymást,
Ketten bújtak a pendelybe,
Ugy mulattak a setétbe.

A kandallót béfűtötték,
Szabó Sárát feldűtötték,
Pulsusát megtapogatták,
A lapsátivát béadták.

De bezzeg forr is torkára,
Mér vágyott májas hurkára,
Ugy ráesett a hasára,
Hogy fattyat vet nemsokára.

Meg az haja nem konkorul,
Addig hasa nem domborul,
De ha feltette a kontyát,
Hordozza már a porontyát.

Azért szűzek vigyázzatok,
Hogy ti is így ne járjatok,
Ígér jár, aki bujaságra
Magát adja kurvaságra.

Ez verseket azért írtam,
Mivel őzet én is bírtam,
Azért gondja a bőcsőre
Légyen a keresztelőre.

 

Forrás: Pajkos énekek. Magyar ritkaságok sorozat. Szépirodalmi könyvkiadó, Bp. 1984.

 



Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Kapcsolódó írások:
Utolsó frissítés ( 2008. July 10. )
 

Hozzászólások  

# Bogi 2007-10-06 22:13
Miért áhítja a fütykös a puncit, s a punci a fütyköst? - ennek a jámbor nép így magyarázza okát: akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze. Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem, s mellyel az emberi faj újrateremti magát. Majd ezután később, hogy a természet legyen úrrá, más- másfélékké tette az embereket. Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított, s tette a másik lény lába közé e csomót. Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát, és e csomó folyton visszkívánja helyét.

Janus Pannonius: Pajzán epigrammák

(bocs, a formáért, nem épp epigrammikus)
# Bogi 2007-10-06 22:16
Pál pápáról

Róma, ne fürkészgesd, hogy a pápa heréje hogy is van!
Itt ez a lány -kiköpött apja- mutatja nemét.

(ugyanő)

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

< Előző   Következő >