|
A pajkos szó a régi magyar nyelvben elvetemült gazembert, „népnek moslékit”, „ocsmány bordélyból kőlt” embert jelent. Nincs olyan kedves, játékos hangulata, mint mai szóhasználatunkban. Az énekek szerzői a legtöbb esetben ismeretlenek. Vándorló énekesek, akik kocsmákban, kastélyokban, várakban adják elő a hallgatóság igényeinek megfelelő történeteket kóborlásuk, hányattatásuk eseményeiről. Az énekmondás hivatásként a XVII-XVIII. században eltűnik, deákok alkalmi pénzkeresetévé válik. A pataki és debreceni deákok repertoárja kimerítetlen: kitalált kalandok, képtelen hazugságok mellett legszívesebben a bor mámorító hatásáról, a részegeskedésről és természetesen a szerelemről szólnak. Az itt közölt énekek igazi ritkaságok, zömében a XVI. századból. Gúnyolódó és humoros versek mellett vaskos strófákat olvashatunk; a testi szerelem gyönyöreiről szabadszájúan szóló énekeket, melyeket meglepő szókimondásuk miatt szigorúan a 18 év felettieknek ajánljuk!
(AZ ÉN FARKAM BORBÉ LEGÉNY...)
Az én farkam borbé legény,
Hugom asszony beteg szegény,
Jöjjön hozzám vacsorára,
Meggyógyítom virradtára.
Nincs jobb pipázni pipábúl,
Mint a tajtékos pinábúl,
Abba virgonc farkat tolni,
Azt is egy réfre pótolni.
(ÉN VAGYOK A HALÁSZLEGÉNY...)
Én vagyok a halászlegény,
Én állok a tó közepén,
Én fogom az aranyhalat
Világoskék paplan alatt.
Engem szeress, ne bátyádat,
Boszantom a termő fádat,
Én vagyok a rózsa virág,
Engem szeret egész világ.
Nem eszik a pina lencsét,
Sem uborkát, sem gesztenyét,
Hússal él ő, mint a vércse,
Mégsem csömöllik meg tőle.
Félre fattyú, megrúg a ló,
Szép asszonybúl lesz a ringyó,
Száraz fábúl pedig hernyó,
A cigánybúl a kis rajkó.
Nincsen a pinának álla,
Mégis kinőtt a szakálla,
Olyan legény borotválja,
Nincsen szeme, mégis látja.
Sárga csikó, kopasz nyereg,
Baszhatnék a szegény gyerek,
Tőled rózsám, mégsem kérek,
Mert jól tudom, lenne gyerek.
Tartsuk meg a régi szokást,
Fasznak ád a pina szállást,
Benne duzzog, keménykedik,
Okádásig gyönyörködik.
Leterítem köpönyegem,
Szeretőmet ráfektetem,
Bevetem a halász horgot,
Ugy fogdozom a szép pontyot.
Lábod közi fügefészek,
Mikor tetszik, beletészek,
Akkor vigad árva faszom,
Mikor gyenge pinát baszom.
[NEM ADNÁLAK E VILÁGÉRT...]
Nem adnálak e világért,
A keresztúri vásárért.
A vásárral mit csinálnék?
De teveled véled hálnék.
Véled hálnék, lefeküdnék,
Lábod közé nyújtódzanék,
Úgy a közepiben tennék,
Harmad napig ki sem vennék.
Hajja szívem gyöngyvirága,
Kunkorodjál a farkamra,
Úgy kunkorodj a farkamra,
Mint a kódus a mankóra.
[A KIS UTCA SZEGÉLET...]
A kis utca szegelet, Basztam én ott eleget. Trallala, trallala.
Basztam, baszok, fogok is, Ha mindjárt meghalok is. Trallala, trallala.
Azért laktam festett házba, Mindég basztam télbe-nyárba. Trallala, trallala.
Az én farkam íródeák, Nem kell annak gyertyavilág. Trallala, trallala.
A kendé meg szolgabíró, Nem kell annak kocsi, hintó. Trallala, trallala.
Azért vagyok ilyen görbe, Sokat basztam a gödörbe. Trallala, trallala.
Azért voltam kurta vason, Sokat basztam a városon. Trallala, trallala.
Nem messze van ide Ujhely, A viganó jó búvóhely. Trallala, trallala.
Azért vagyok ilyen sovány, Hogy a farkam igen pogány. Trallala, trallala.
Nem messze van ide Nyitra, Hol a picsa tátva-nyitva. Trallala, trallala.
Ez az utca végig vasas, Az a kislány tőlem hasas. Trallala, trallala.
Ha megbaszod a papot, Majd ád egy vaskalapot. Trallala, trallala.
Ha megbaszod a papnét, Jó helyre megy a bagnét. Trallala, trallala.
Nem messze van ide Kőrös, Nem is pina, ha nem szőrös. Trallala, trallala.
Ez az utca végig sáros, ltt baszik a patikáros. Trallala, trallala.
Voltál-e már Csanádon? Van-e szőr a pinádon? Trallala, trallala.
Voltál-e már Ecseden? Van-e szőr a pecseden? Trallala, trallala.
Nem messze van ide Tállya, Szőrös az anyád picsája. Trallala, trallala.
Mondjad kislány: mandola, Mondom uram : nyomd oda. Trallala, trallala.
Mondjad kislány: kútágas, Mondom uram : jó tágas. Trallala, trallala.
Mondjad kislány: dióbél, Mondom uram : bele tér. Trallala, trallala.
Azért ittam csokoládét, Hogy a farkam járjék prádét. Trallala, trallala.
Azért adtam egy garast, Hogy a pinád egy arasz. Trallala, trallala.
Azért adtam egy petákot, jól kétfele vesd a lábod. Trallala, trallala.
Jó éjszakát a pinának, Nem kell már a juristának. Trallala, trallala.
(KUKORICA HAJTÁS, HAJTÁS...)
Kukorica hajtás, hajtás,
Kell-e pina, pajtás, pajtás?
Ha kell pina, pajtás, pajtás,
Szabó Sára szívesen lát éjszakára.
Könnyen állja, ha taszítják,
Nem csiklandik, ha vakarják,
Könnyen enged a szép szónak,
Mint a kanca a mén lónak.
Singuláriter lefekünni,
Plurariter belé tenni,
Lefektették Szabó Sárát,
Megtekerték szőrös várát.
Berzétei lefektette,
Legényesen megtekerte,
Béfűjtötte kandallóját,
Jól tartotta vak matyiját.
Addig mérték a vak vágást,
Hogy megdöfték ketten egymást,
Ketten bújtak a pendelybe,
Ugy mulattak a setétbe.
A kandallót béfűtötték,
Szabó Sárát feldűtötték,
Pulsusát megtapogatták,
A lapsátivát béadták.
De bezzeg forr is torkára,
Mér vágyott májas hurkára,
Ugy ráesett a hasára,
Hogy fattyat vet nemsokára.
Meg az haja nem konkorul,
Addig hasa nem domborul,
De ha feltette a kontyát,
Hordozza már a porontyát.
Azért szűzek vigyázzatok,
Hogy ti is így ne járjatok,
Ígér jár, aki bujaságra
Magát adja kurvaságra.
Ez verseket azért írtam,
Mivel őzet én is bírtam,
Azért gondja a bőcsőre
Légyen a keresztelőre.
Forrás: Pajkos énekek. Magyar ritkaságok sorozat. Szépirodalmi könyvkiadó, Bp. 1984.
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
Janus Pannonius: Pajzán epigrammák
(bocs, a formáért, nem épp epigrammikus)
Róma, ne fürkészgesd, hogy a pápa heréje hogy is van!
Itt ez a lány -kiköpött apja- mutatja nemét.
(ugyanő)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.