|
Írta: Városi József
|
|
2007. September 16. |
|
 Volt egyszer egy kolostor, melynek kivételesen szigorú szabályai voltak. A hallgatási fogadalmat követve, senkinek sem volt szabad beszélni. Volt azonban egy kivétel e szabály alól. Minden tíz évben egyszer a szerzeteseknek szabad volt két szót mondaniuk. Eltöltve az első tíz évét, az egyik szerzetes a kolostor vezető szerzetese elé járult.
- Eltelt tíz év, nos, mi lenne az a két szó, amit mondani akarsz? - kérdezte a főszerzetes.
- Ágy... kemény... - mondta a szerzetes.
- Utánanézek - válaszolt a főszerzetes.
Tíz év múlva a szerzetes visszatért a vezető szobájába.
- Eltelt újabb tíz év, mi volna az a két szó, amit mondani szeretnél? - kérdezte a főszerzetes.
- Étel... büdös... - mondta a szerzetes.
- Utánanézek - válaszolt a főszerzetes.
Újabb tíz év eltelt, és a szerzetes újból találkozott a rendfőnökkel.
- Nos, mi lenne a két szó e tíz év után?
- Én... elmegyek!
- Nos, látom miért. - válaszolt a főszerzetes - Amit csak valaha tettél, az panaszkodás.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
|
Utolsó frissítés ( 2008. July 10. )
|
Publikációk 
