Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség – írta magáról a Blikk legutóbbi reklámkampányában. Elgondolkodtatott ez a szlogen, mert ugyan hangzatos és részvétet sugall, mégis hallani véltem az óriásplakátok árnyékából a szerkesztői kacajt. Az is különös, hogy a bulvárlapokat nem csak a mindennapokba bennragadt unatkozó tömeg olvassa, mivel Bódi Szilvi mellei és szegény Albert Györgyi alkoholizmusa mindenkit érdekelt, a hat elemitől a doktori iskoláig. Tehát a kérdés marad kérdés: az emberek miért olvasnak bulvárt? Miért olvas bulvárt az is, akinek simán túllép ezen a jelenségen az intellektusa?
A kiinduló kérdésre Lippai Viktor roppant okos gondolataival nyitom a választ.
"A bulvárolvasás nem intellektusfüggő. A bulvár sorsokat, valódi vagy valódira kreált életeket tol az arcodba, hogy okulj, örülj, gyűlölj, szeress, ráadásul választhatsz magadnak példaképet is a panoptikumból. A bulvár sztárjai a csoportodhoz tartoznak, de mindenki más csoportjához is egyszerre. Olyanok, mintha mindenki szomszédai lennének. Ráadásul alapvető ösztönökkel operál, így még ha fel is ismered, hogyan működik, és tudod, hogy önmagadat alázod meg a bulvár befogadásával, akkor is csinálod.
Ha adhatnék két tanácsot az embereknek a bulvárral kapcsolatban, azt mondanám. Egyrészt sohase bízz olyan emberekben, akik azt mondják, hogy ők sohasem olvasnak-néznek stb. ilyesmit. Másrészt próbáld meg érzelmek nélkül kezelni egy ilyen sajtóterméket, élvezd a remek szerkesztést, témaválasztást, egy-egy celebprojektnek az ívét, szórakozz, de semmiképpen ne legyenek hasonló érzelmeid, mint a valódi, téged körülvevő emberekkel kapcsolatban."
Valóban nem tűnik intellektus-függőnek a bulvárolvasás, sokkal inkább a lelki hátterére érdemes figyelni. Néhány perc erejéig a "sztori" remekül kompenzálja megingó önbizalmunkat, hogy lám, a csillogó-villogó celeb is elmegy teszkózni, neki is feltörik a kocsiját, őt is otthagyta a pasija, csalja a nőjét, elkapták drogozás közben stb. Úgy tűnik jót tesz az olvasói léleknek az egyoldalúan láttatott bulvárvalóság. A bulvársajtó színes oldalain tálcán kínálja fel a sztárt, erre az olvasó gyorsan és egyoldalúan ítél, mint a mesékben. Ha az olvasó ráadásul ronda és irigy is, akkor kifejezetten megkönnyebbítő, mikor azt olvassa, hogy lám a széparcú és csinos színésznő valójában csaló, bűnöző, drogos, pornósztár stb. A bulvártörténetek kiszolgálják az emberek gyengeségeit, ugyanakkor terapikus funkciójuk is van, hiszen a kisember szennyese eltörpül a sztáré mellett, így erősítik az önbizalmat. Ráadásul feloldoz a bűntudat alól, ha Sztár Sanyi is megcsalta az asszonyt, mert akkor én is megtehetem, nem? A történetek hitelessége lényegtelen, valójában nem akarja tudni az olvasó, hogy igazak-e, hisz elveszne a varázs. A leírt szöveg amúgy is kodifikál bármit, lehet az hazugság vagy rágalom is akár. Összességében szoros kapcsolatot érzek a mesék és a bulvársajtó funkciója között, ez utóbbi persze már felnőtteknek szól. Cél a szórakoztatás, a mindennapok világából való kiragadás, feszültséglevezetés és a hárítás.
Várom az érveiteket pro-kontra: szerintek üdvözítő vagy visszataszító a bulvár léte világunkban? Válaszaitokat kérlek indokoljátok.
Kapcsolódó írásunk:
A Nagy Pornó Bulvár Szinergia, avagy maszturbáció az esti mese helyett